A színfalak mögött családias hangulat uralkodott, az együttes tagjai őszinte közvetlenséggel válaszoltak a feltett kérdésekre. Elsőként Kicska Lászlót, a basszusgitárost sikerült mikrofonvégre kapni.

- Az Edda rajongók Győr- Mosón-Sopron megyében igazán el vannak kényeztetve. Nemrég jártak Győrben az egyik kereskedelmi rádió révén, ma este itt koncerteztek, holnap Sopronban. Hogyan bírják energiával ezt a sok fellépést?

-Úgy bírjuk energiával, hogy nagyon boldogok vagyunk, mert pár dekonjukturális év után ismét ilyen nagy az érdeklődés a zenekar iránt. Idén 80 élőkoncertet adunk, ami nagyon szép a mai világban. Hogyan bírjuk energiával? Egyszerűen elmegy minden fáradtság, amikor kilépsz, és az első pillanatokban meglátod azt a hatalmas és odaadó tömeget. Azt mondod, hogy nem lehetsz fáradt, mert olyan energiák jönnek lentről, hogy a fáradtság eltűnik. Utána lehet, hogy az leszel, de szerencsére ez nagyon kellemes érzés.

-Mikorra várható az új album?

-Talán május körül fog megjeleni. Március végén kezdjük el felvenni, s ez április közepéig biztosan eltart. A következő év nagyon jelentős lesz a zenekar életében. 1980-ban jelent meg az első nagylemez, így jövőre már a 25 éves fennállásunkat ünnepeljük. Természetesen ennek jegyében több nagy fellépésünk is lesz. A jubileumi koncert pedig a Papp László Arénában lesz, de erről még nem szeretnék többet mondani, mert kellenek még támogatók, és sok a nyitott kérdés is. Ami nagyon fontos, hogy idén, december 4-én a Pecsában lesz egy meglepetésekkel tűzdelt koncertünk.

-Tervben volt egy nagy 24 órás koncert is. Mit lehet tudni erről?

- Igen, ez sajnos az utolsó pillanatban meghiúsult a szponzoráció miatt. De nem tettünk le erről a szándékunkról. Mi adtuk az ötletet, rajta vagyunk, és meg is fogjuk valósítani.

- Néhányan úgy vélik, hogy az utolsó album egy kicsit poposabbra sikerült...

- Hát ez nem igaz, mert az azt megelőző sokkal inkább az volt. Azt gondolom, hogy inkább visszatértünk a gyökerekhez. Nem abban gondolkodunk, hogy milyen a zene. Igazából olyan, amilyen jön belőlünk, ami a mi érzéseinket takarja, ez teljesen tudatalatti. Minden embernek, minden szerzőnek megvan a maga belső világa, amire sok minden hat. Alapvetően szeretjük a rock zenét és a rock berkein belül próbáljuk kifejezni érzéseinket. Nincsen más csak jó és rossz zene. Az hogy most poposabb vagy keményebb, mindenki döntse el saját maga. Szerintem csak ez a két kategória létezik. Van ami értékes, és van amire nem figyelsz oda. Nem akarom, hogy beképzeltségnek tűnjön, de minden művészetnek az a dolga, soroljuk ide a zenét is, hogy valamilyen érzéseket kiváltson belőled. Ha ez sikerült, akkor jó. Ha olyan dolgot készítesz, ami semmit nem vált ki belőled, akkor az nem ér semmit. Kell hogy hasson, érezd a zsigereidben is, mindenhol, szerintem ez a fontos.

- Az ősi magyar mondakör és a Táltosok hogyan kötődnek a zenekarhoz?

- Attila találkozott olyan emberekkel, akiktől meghallotta ezt a dolgot, mélyebben megérintette, ezért ezt magáénak érzi. Az előző, Örökség albumon is volt egy ilyen dal (Táltos Örökség), ami pontosan ezt a fajta régi mítoszt eleveníti fel. A Örökség egy nagyon régi táltos himnusz fordítása, és ezt zenésítettem meg.

- Rendszeresen koncerteznek a környező országok magyar lakta vidékein. Külföld, Európa meghódítása szerepel még a tervek között? Milyen lett az angol nyelvű album visszhangja?

- Nem lett olyan nagy sikere, mint amit szerettünk volna. Bizonyos idő után rá kell jönnie az embernek, hogy hol vannak a határok. Ma már a nagyon fiatal, nagyon új dolgokat keresik. Mi akkor megpróbáltuk, de nem jött össze. Ettől még nem vagyunk elkeseredve. Azt gondolom, hogy nem kell szégyenkeznünk emiatt. Sajnáltuk volna, ha nem tesszük meg. Mi a magyar lakta területen tudunk igazából létezni, ott értik a dalainkat. Magyarul szólnak jól azok a gondolatok, amiket megpróbálunk közvetíteni. De bárhol jártunk a világban, különböző nemzetközi fesztiválokon, hatalmas sikerünk volt. Minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy még az osztrákoknál is úgy jöttünk le a színpadról, hogy kiabálta a technikusuk: Zugabe, Zugabe (vissza) és folytassuk, mert nagyon tetszettünk. Ott is működik, hogy jó és rossz zene. Látják, hogy összetart a zenekar, jól muzsikálunk, és ezt értékelik. De igazából a nemzetközi siker nem reális. Ez mind a véletlenen is múlik, egy-egy dalt kiragadnak, sokszor nem lehet tudni melyiket. Szerintem, ahhoz hogy külföldön el tudjál valamit érni, ott kell élni.

Autogramot akartam kérni, de az Attila elvitte a tollat, így a nyomába eredtünk. A rajongók még mindig nem tágítottak és "kísérőmet" is elcsábították. Néhány perc téblábolás után a jól ismert arc kivált a tömegből és mosolyogva intett, menjünk az öltözőbe.

- Hogyan került kapcsolatba a magyar mondavilág jelképével, a táltosokkal?

- Azt hiszem ez sorsszerű. Remélem, nem hangzik túl misztikusnak, de 10-12 éves koromban már voltak érdekes álmaim, amit aztán édesanyámmal osztottam meg, s ezután közösen emlékeztünk rá. Az elmúlt 4-5 év hozta meg azt, ami talán nagyon hiányzott az életemből. Kezdtem megismerni ezt a sok ezeréves csodát, amit a táltosság jelent, ezt a kultúrát, ezt a kincset. Azóta is próbálom a látható és a láthatatlan energiákat minél jobban megismerni, megtanulni azt a fajta történelmet, amit nehéz a könyvekből összeszedni, ennek a lelkiségét próbálom átvenni. Magam is keresek és kutatok. Számomra mostanában ettől kerek a világ.

- Úgy tudom építésztechnikus. Sok művész kötődik az építőiparhoz, hogyan látja ezt?

- Nálam egyszerű, mert nem én találtam ki. Édesapám mondta, hogy fiam el kell végezned az építőipari technikumot. Nem sok közöm volt hozzá, mert az alatt a pár év alatt is humán dolgokkal foglalkoztam. Szavalóversenyekre jártam, saját zenekart alapítottam, sok olyan dologgal foglalkoztam, aminek semmi köze nem volt az építészethez. Az építőipar nagyot nyert azzal, hogy nem vagyok benne. Az épületek nagy része áll, állni is fog, egyébként lehet, hogy gond lett volna vele. :) Ennyi, de tisztelem és becsülöm ezt a szakmát. Örülők, hogy megadatatott nekem az a lehetőség, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek.