Elég „fárasztó” volt az út, főleg a távolság miatt, de megérte lemenni. Két okból is. Egyrészt találkoztam Annával, egyik évfolyamtársammal, a másik pedig az EDDA. Este nyolctól volt az EDDA-koncert, ami ahogy szokott lenni jó volt, de ami szintén szokásos, hogy mindig hiányérzete van az embernek, mivel van néhány szám amit szeretett volna hallani. De ez van. Most amit szivesen hallottam volna az Elérlek egyszer, Álmodtam egy világot, Ünnep, Szálljunk fel, Ma minden más és persze az örök kedvencek a Szélvihar, s a Fémszívű. Remélem Agárdon előkerül valamelyik közülük, de akkor tuti, hogy már más számot hallanék szívesen. Mit játszottak akkor a koncerten? (a sorrend nem biztos egyes számoknál!) - Örökség - Kirakatváros - A világ közepén: a mázlistásnak ajánlva - a Csak bírd ki! a kevésbé mázlistáknak ajánlva legalábbis a szerelem területén, vagyis nekem... - aztán következett az időutazás 1980-ba: - Keselyű - Minden sarkon - Egek felé kiálltottam - Kínoz egy ének - Torony - majd az Egyirányú út 1995-ből - Lisztománia - EDDA-Blues - Isten az úton - Én vagyok Én - Ne tépj szét! - Háromszor (ezt nem kellett volna fiúk eljátszani) - Hűtlen - az EDDA-Himnusz - Éjjel érkezem 2. fele: azt nem tudom felfogni, hogy miért nem tudják elnyomni az egész számot, igy nem sok értelme van játszani. - Álom - Kör - Kölyköd voltam S remélem, hogy nem hagytam ki semmit se. :))))))))) Soltvadkert amúgy egy helyes kis város, ha lehet ezt a szót használni. Vasárnap fél hatra értem oda, majd az Anna által megadott útbaigazítás alapján kijutottam a tóhoz, amiben érdemes lett volna fürödni, főleg a koncert után, de ez elmaradt, mivel nem hoztam a rövid gatyát. Eredetileg úgy terveztem, hogy padon alszom, de ennél sokkal kényelmesebb helyem volt, amiért aztán hétfő de. meg kellett dolgoznom: meggyszedés. De ez már egy másik történet. :)))))))))