Em                   C7
Magányosan állok egy sötét udvaron
G                      C7
Egy régi ócska lámpa csendesen lobog
D                     Em
Sorra kidőlt padok közt lépkedek
Cmaj7               D
Kevés a hely, ahová léphetek

Em                     C7
 A sarkon áll egy alak, rám vigyorog
G                          C
Szólni nincsen kedvem, hát tovább indulok
D                    Em
 A régi téren talán vár még valaki
C                         D7
Vele jó lesz egy cigit megosztani

G                       Em7
 Egyszer egy szép napon, tudom
                 F           D7
Hogy elhagyom a várost, ahol élek
G                  Em7
Mindent itthagyok, mit Miskolc adhatott
     F                    D
Igen holnap, holnap indulok

Em                      C7
Talán csak megszokásból indultam tovább
G                   C7
Mereven bámultam a házak ablakát
D7                     Em
 A pályaudvar, á, egy megszokott állomás
Cmaj7                     D7
 Az egész egy furcsa látomás

        Em|            C7
Aztán csend, és újra csend
G             C7
 A sárga hold álmosan figyel
D7                         Em
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt
C                          D                  \
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vártam itt

Egyszer egy szép napon...

Egyszer egy szép napon...

Igen, elhagyom a várost.
Elhagyom, ha nem fogad magába.
Erről szólt a dal: EDDA-blues.