Rózsaszín Bombázók

 –  Az újonnan alakult zenekarba 1987-ben kerültem be egyedüli lányként. Mindegyik srác legjobb formáját hozta, nagyon aranyosak, kedvesek voltak. Laci, a basszusgitáros volt az egyetlen, aki észre sem akart venni. Akkor még nem tudtam, hogy neki túl sok vagyok, fél tőlem. A zenekar funk-rockot játszott, tehát nem szegecselt bőrökbe bújtunk, és nem is elegánsba, hanem inkább a kettő között. Laci nagyon konzervatívan öltözködött: kis mellény, ing. Én hívtam el egy olyan énekes koncertjére, akit mindketten utáltunk. Amikor az akkori albérletembe adtam neki találkát, sejtettem, hogy a koncertből semmi sem lesz. Én már akkor tudtam, hogy ebbe a fiúba nagyon szerelmes leszek, de próbáltam tartani magam. Aznap este szeretkeztünk először. Végül is megadatott, hogy benne találtam meg azt, aki minden szinten megfelelt. Akinek semmit nem kellet magyarázni, intelligens volt, iszonyú tehetséges zenész, hozzám képest halál nyugodt, pont ki tudott egészíteni, akivel tökéletes volt a szex is. Aztán persze a különbözőségekből később adódtak konfiktusok is. Ráadásul a barátaim, akikkel az éjszakában találkoztam, viccelődtek: Mi van Keresztes, az öcséddel jársz? Attól, hogy olyan kis szerény és csendes volt, nem tudták elképzelni hozzám valónak.

Nem akaszkodtam rá

 – Erélyi lányként sokkal inkább kimutattam az érzelmeimet, mint az itteni csajok. Többet kellet volna taktikáznom, de erre nem voltam jó alany. Azt gondoltam, a Laci előtti kapcsolataim is ezért mentek tönkre; holott tudom azért, hogy megtaláljam őt. Próbáltam tanítani magam arra, ne add ki annyira magad már az első percen. Nem akartam Lacira akaszkodni. Született pesszimistaként minden randi előtt azt mondogadtam magamban: ma úgysem jön el, nem lehet olyan szerencsém. Ő azonban mindig jött, és a dolgok normális mederbe kerültek. Elkezdtük kiegészíteni egymást: levett a tempómból, én meg kicsit felgyorsítottam őt.

Tanárból rocker

– Édesanyjával lakott. Mivel anyailag egyikünk se volt eleresztve, nem volt pénzünk közös albélretre. Egy fellépés után éjjel mentem haza, amikor megtámadott egy fitalember. Sérülésemet látva Laci megkérte az édesanyját, hogy hadd költözzek hozzájuk. Így laktunk hárman egy szobában, ami nem volt normális dolog… Erős egyéniség vagyok, határozott csaj, ezért nekem bármilyen anyukával nehéz lett volna kijönni. Az ő mamája pedig nyilván egy szerényebb, csendesebb, alkalmazkodóbb barátnőt képzelt el neki. Aztán a dogok az évek során szépen alakultak. Laci elvégezte a tanítóképző főiskolát, s elhappolta őt az Edda Művek. Ez pont az alatt az idő alatt történt, mialatt én egy zenekarral Svédország és Finnország között hajón énekeltem. Mire hazajöttem, a szerény tanító bácsi átváltozott rockerré. Persze nagyon örültem, hogy bekerült a zenekarba, mert nagyon jó zenész. Inkább azt volt számomra nehéz felfogni, hogy fog a rockerélettel azonosulni, de abszolút sikerült neki. A mai napig is színpadon vannak én nem is akárhogyan, az idén ünnepli a 15. évfordulóját az Eddában.

Futottunk pár kört

 – A jövedelmemből különböző különböző segítségekkel sikerült vásárolni egy kis garzont, később egy kétszobás lakást. Most álmainkhoz közel álló kétszintes társasházban élünk. Nem vezetünk háztartást, nem lett gyerekünk, nem házasodtunk össze. Így is nap mint nap választjuk egymást. Persze voltak konfligtusok és veszekedések is. Megtörtént az életünkben pár olyan dolog, ami sorsszerű volt, de megerősített bennünket. Talán épp ez az oka, hogy még mindig együtt vagyunk. Tudtuk, hogy csak „futunk egy kört”, aztán úgyis visszatérünk egymáshoz és együtt fogunk megöregedni. Az idén lesz 19 éve, hogy együtt vagyunk. Sokan kérik, hogy adjak receptet, de nem tudok. Ha tudnám, egy bestsellert írnék és nagyon meggazdagodnék. Meg kell találni azt az embert, aki hozzád való.

Fátyol és bölcső?

Most csendesebb korszakunk van, kezdünk „konzervatívabbak” lenni – mondja Ildikó. Szeretünk több időt tölteni egymással és barátainkkal, a céljaink inkább a magánélet felé orientálodnak. Nekem tetszene a templomi esküvő – a másik szertartást nevetségesnek tartom -, jó lenne szépen felöltözi, a barátaim és szeretteim körében ott lenni, ő meg a gyerektémával jött elő. Ha lehet, én fiút szeretnék és azt, hogy az apjára hasonlítson. Most ott eszünk, ahol az éhség ér. A gyermek miatt nyilván változtatunk majd ezen. Egy kicsit félek ettől (de elnézve a barátnőimet – mindegyiknek sikerült), miért ne jönne össze nekem is.