Ennek a hétvégének a szervezése, már időben, vmikor tavasszal elkezdődött. Ráadásul idővel kiderült, hogy EDDA-tábor is lesz, július 7-11-e között. Andrásnak jeleztem, hogy ezt a hétvégéd nem szabad kihagyni, s ahogy tavaly is csináltuk, nála lenne értelme aludni, már amennyit fogunk. :))) Ezt az ötletet jónak értékelte, igy el lehetett kezdeni szervezni a dolgokat. A két koncerten mindenképpen ott akartunk lenni. A táborban való részvételt elsősorban anyagi okokból ejtettem, de miután kiderült, hogy lehet olyan táborigazolványt venni azoknak akik a szállást a kempingen kívül oldják meg, érdemesnek tűnt arra benevezni. Ez az igazolvány 6000 HUF-ba kerül, s jár hozzá egy póló, strandbelépő, koncertjegykedvezmények + reggeli... Nagy Attila a Black Leaves 8-i fellépése miatt nem tud jönni, igy hárman leszünk: András, Attis és én. Attissal péntek 10 körül értünk le Gárdonyba, majd 10-20 perces késéssel megérkezett András is. Dél körül már kezdett esősre fordulni az idő, de szerencsére már órákkal a koncertek előtt el is állt. 16 óra körül érkezett le a zenekar Agárdra: egy rövid látogatás után a kempingből a Pop Strandra mentek. Itt került sor az első közönségtalálkozóra. Steve kislánya elég élénk volt, állandóan futkározott. Egyszer a lábam alá tévedt. Talált valami érdekes dolgot a földön, biztos meg akarta nézni, mire én ráléptem a szerencsétlenre. Elnézést kértem a kiscsajtól, majd elfutott, de emiatt nem tiltottak ki engem a táborból. Ekkor kaptunk egy ingyen plakátot aláírva, illetve Göme tartott beszámolót az előtte álló két útról. Az egyik az alkoholizmus, a másik pedig járhatatlan. (Eredetileg ez a szocializmus korabeli értelmiség lehetőségeit jelentette.) Ami a szervezést illeti az pocsék volt. Elvileg, ugye, EDDA-tábor volt, de nem igazán vettük ezt észre. Igazából inkább szállás jellege volt az egésznek. Pénteken, meg szombaton volt egy közönségtalálkozó, de ezen kívül a zenekar külön utakon járt. Szombaton például a koncert előtt nekünk kellett Turbinánál (Turbók János) elintézni azt, hogy a koncert utáni tábortűzre jöjjön oda a zenekar. De ez se volt egyszerű. Végül aztán csak Steve jelent meg egyedül. De rajta legalább látszott, hogy foglalkozik a rajongókkal. De erről majd később. Péntek este egy két órás koncertet nyomott le a zenekar, kb. 9:20-kor kezdődött. Az eső mindvégig ott lógott a levegőben, de végül csak a koncert után szakadt le az ég. Erre a bulira Söri is lejött - váratlanul - ami okozott is problémákat, de ez nem tartozik most ide. Milyen számokat játszott az EDDA péntek este? - Örökség - Kirakatváros - A világ közepén - Csak bírd ki! - Isten az úton - Én vagyok Én - Ne tépj szét! - Keselyű - Minden sarkon - Egek felé - Kínoz egy ének - Torony - Hűtlen: a szám szövegét Attila átköltötte, s agyonszidta Gyurcsányt. Eddig nem igazán volt bajom azzal, ha politizált, de most a totális uszítás jött le az egészből. Főleg a szövegátköltés miatt. Meg az is érdekes, hogy a '90-es évek elején állandóan azt mondta, hogy szeressük a másikat, meg hogy fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül mindenki egyenlő. A politikusokat akkor is szidta, de az nem fordul elő, hogy a saját rajongóit sértette volna meg. - EDDA-Blues: a szám második felében Göme beült a dobok mögé, Zoli pedig a billentyűkhöz, aztán nyomogatott ott valamit. - Egyirányú út + gitárszóló - Lisztománia - Álom: ekkor kaptunk egy kis szexuális felvilágosítást, de ha ezt most leirnám letiltanák a honlapomat. Ja és ekkor történt a kollektiv önkielégítés is! :))) - Háromszor - Ma még együtt: ez egy irtó jó szám, főleg a szövege tetszett meg mostanában. "Rád gondolok és újra látlak, A napfény áttetszik a hajad szálain, Ha álmodom Veled, szivem szivárvány fényein lebeg, de jéghidegek a reggelek. - Kör - Kölyköd voltam Erre a koncertre jellemző volt, hogy a számokat többször is újrakezdték, illetve hangszereket cseréltek, meg hát a már említett dalszövegátköltések. Hazafelé gyalogoltunk mikor leszakadt az ég, úgy eláztunk, mint a... nem tudom mi. Mire visszaértünk a szállásra hajnali kettő lehetett. Ekkor vettem észre, hogy a szegecses övemről lejött egy szegecs. Miután ezt konstatáltam elmentem aludni. Másnap a 12:23-as vonattal mentünk le Gárdonyból Agárdra. Mikor beértünk a kempingbe tök jó tábor feeling volt: néhányan fociztak, szólt az EDDA a hangfalakból, mi pedig söröztünk. Majd kimentünk az utcára "rontani a levegőt", ekkor lovagoltam meg egy szarvast a parkban, a helyiek nagy örömére, mivel eléggé félreérthető pózban voltam. Fél 4-re volt beigérve a közönségtalálkozó, ami persze késett egy fél órát. A bográcsban főzött paprikáskrumpli pedig csak fél 5 körül érkezett meg, amit a zenekar szolgált fel. Nekem a születésnapos Göme adta a kaját. Pataky már totál ki volt akadva, hogy a Turbina nem hozza a kaját: már azt is kitalálta, hogy hogyan fogja megszivatni majd máskor. Elhívja délre ebédelni, s négykor fog majd adni neki egy melegszendvicset, de ahogy ezt előadta az haláli volt. Szerencsére nem volt eső, bár elég rondán nézett ki az ég. A már említett szervezési hiányosságok most is előjöttek: egy kisebb tömegnek kellett kikényszerítenie, hogy a buli után legyen tábortűz, ahova a zenekar tagjai is lejönnek. Ezt sikerült elintézni. Ezalatt a zenekar, éppen a beállással volt elfoglalva, igy ezt félig végig is néztük. Egyszer csak elkezdték játszani a Lelkünkbőlt: ének nem volt, mert az Attila el volt foglalva a kisfiával, de amin nagyot néztem az az volt, hogy az Attila felesége ott keringőzött a Lelkünkből alatt a szinpadon. Érdekes volt... A szombat esti koncert fél 10 körül kezdődött, s 3 órás volt. Egy kurva nagy buli volt, mivel aznap volt Göme 43. születésnapja, s ennek köszönhetően iszogattak a buli előtt, meg alatta is. Ez megadta az alaphangulatot: poénkodtak, hangszereket cseréltek, elővettek olyan számokat is amiket amúgy nem terveztek játszani. Miket játszottak? - Örökség - Kirakatváros - A világ közepén - Csak bírd ki! - Isten az úton - Én vagyok Én - Elmondom majd - EDDA-Blues - Álmodtam egy világot - Elérlek egyszer: ez kurvára jólesett most - Ma még együtt - Gyere őrült - Veled vagyok - Megfulladok - Éjjel érkezem - Utolsó érintés - Sziklaszív: ez a három szám impro jellegű volt, többször el is baszták. - Egy ez a tábor: ez azért volt érdekes, mert a koncert alatt folyamatos politikai uszitás folyt. :(((( - Szálljunk fel - Nincs visszaút - Totalbrutal - A mese - Fémszívű - Vörös tigris - Kör - Lelkünkből: a pénteki bulin már néhányan kérték a számot, de erre Attila azt mondta, hogy majd holnap játsszák el, mivel nem olyan szám, amit agyon szoktak játszani. De ebbe igaza is van. Másnap mindenki arra számított, hogy a buli elején lesz. Erre nem került sor: egymás után jöttek a számok. A koncert feléig nem is foglalkoztam a dologgal. Azután pedig kezdtem azt hinni, hogy a vége felé lesz, ami eddig még nem fordult elő. A számok után egyre többen kezdték követelni a Lelkünkbőlt. Kétszer-háromszor fordult elő, hogy már a tömeg nagy része Kun Péter nevét skandálta. Erre Attila elkezdte szidni Gyurcsányt, vagy mesélt az édesanyjáról... ja, meg egyszer megkérdezte, hogy fáradtak vagyunk-e már. A tömeg kezdett egyre idegesebb lenni, elkezdtünk anyázni. Mikor elkezdték játszani a Kört, kivonultunk a tömegből, s leültünk a fűre. A kör után lenyomták a Lelkünkbőlt, de elmaradt a szokásos felkonferálás. Illetve a szöveget többször el is cseszte Pataky, a gitárszóló alatt a szinpad szélén iszogatott, meg beszélgetett. Eddig általában ezalatt leült, vagy egy helyben állt. Majd a szám után következett a: - Kölyköd voltam: Göme a szokásos búcsúzásnál "10 percen" át énekelte egy magába, hogy: ye-ooo... aztán áttért az Edda-művek-re... Attila mikor ezt megunta kijelentette, hogy a bulinak vége: Zsolti majd jön hajnalban... ekkor Zsolti a fejére húzott egy rohamsisakot, meg kivette Kicsi kezéből a bassgitárt, s elkezdett zenélni... aztán Göme rendbe tette magát, s elbúcsúztak normálisan. A koncert után került sor a tábortűzre, ahol csak Steve jelent meg. Göme nem tudott átjönni, a többiek pedig nem tudom... Steve ott sok mindent elmagyarázott nekünk: elég érdekes dolgokat mondott, főleg az nem tetszett, hogy korábbi állításaira több esetben rácáfolt. Majd az első vonattal visszahúztunk a szállásra. Vasárnap, de. 11 után érkeztünk ki a Kunos emlékműhöz. A táborosok vonattal jöttek dél körül. A zenekar pedig szépen odaszállingozott. Mikor megérkezett Kicsi megkérdeztem tőle, hogy a tegnapi Lelkünkbőlt, hogyan akarták játszani, mivel totál úgy jött le, hogy csak azért játszák el, mert a tömeg egy része már dühöngött. Sokan azért jönnek le Agárdra, mert szeretnének egy jót bulizni, illetve szeretnének emlékezni egy 12 éve elhunyt 25 éves srácra. Aztán úgy mennek haza, hogy emberileg teljes mértékben csalódnak a zenekarban. Az lett volna a normális - mondom neki -, hogy eljátszák a koncert elején, amikor még észnél vannak, vagy normálisan a végén, vagy egyszerűen csak elnézést kérnek, s nem játszák el... ennek se örültek volna sokan, de erre legalább azt lehetett volna mondani, hogy korrekt. De ahogy történt a dolog nagyon szánalmas volt. Erre azt mondta, hogy senkit se akartak megbántani, sőt még azt se döntötték el, hogy mi lesz a számok sorrendje. A koncert felénél pedig Göme átvette a kezdeményezést, aztán ö dirigált a szinpadon. De elismerte, hogy a dolog teljes mértékben szubjektív, s sajnálja, hogy sokak csalódtak emiatt. Én se akarom ezt az egészet túllihegni, nem ér annyit az egész, de hogy a közeljövőben nem megyek EDDA-koncertre az biztos. S az is, hogy emberileg a zenekarban nagyot csalódtam, lehet mentségeket keresni, s találni, de nem látom értelmét. Eddig mindig kiálltam a banda mellett, de ezt most nem tudom lenyelni. A korrektséget, a hitelességet hiányolom az EDDÁ-ból. Nagyon el vannak szállva magukkal, főleg Pataky. Emberileg sokkal szimpatikusabb a POKOLGÉP zenekar, mert ők azért a néhány hónapért, amit velük töltött Kunos állandóan megemlékeznek róla, sőt a honlapjukon is írnak róla, ellentétben az EDDA honlappal. Kecskéden, Kunos halála után azt mondta Attila, hogy a zenekar mostantól örökké hattagú. Tényleg?