Két koncertet is ad az EDDA Miskolcon: április 30-án és május 1-jén. A jegyár egy koncertre 2500 HUF, mindkettőre 4000 HUF... Információim szerint a két napon két külön programot fogunk hallani... Emellett a 25. évforduló alkalmából klülönféle rendezvénykre is sor kerül majd: ivászat, evészet, foci, filmvetités, EDDÁ-s relikviák kiállitása, s esetleges cseréje... beszélgetés... és ami ilyenkor szokott lenni... Szóval tartalmas és jó porgramnak néz ki... Úgy néz ki, hogy Andrással (Sopronhorpács) megyek, de lehet, hogy Attis is jön Révkormáromból... szóval mindannyiunknak hosszú útja lesz, bár én vagyok a legközelebb... :))) Úgy szeretnénk odaérni, hogy legyen időnk a koncert előtt körülnézni... és alapozni... mivel ritkán jár az ember Miskolcon, az "acélvárosban"... Elérkezett aztán május elseje: irány Miskolc, az Acélváros. Bicskén 9:07-es vonatra szálltam fel, ott találkoztam Andrással és Attilával. 10-re a Keletiben voltunk, majd onnan mentünk tovább a 11:15-ös vonattal Miskolcra. Fél kettő körül oda is értünk. A Tiszai pályaudvar közelében volt egy hamburgeres, beültünk oda kajálni. Rögtön meg is bántuk, mert se a WC, se a kaja, se az étkezés körülményei nem volt „európai”. Végül arra jutottunk, hogy innen minél előbb el kell húzni. Ez meg is történt. Elindultunk az Egyetemvárosba. Villamossal, illetve busszal oda tömegközlekedtünk. Ekkor történt az első csalódás, mert volt néhány a nap folyamán. Szóval az első: az EDDA fórumon mindenféle programot hirdettek. Foci, koncert-video vetitések, relikvia- csere, illetve kiállítás, közönségtalálkozó.ehhez képest alig volt valami, s csak néhány ember lézengett az egyetemi körcsarnok környékén. A szervezés tehát megint a topon volt. Hogy történjén valami jó is vettem egy flekkent, s jól laktam. Mire odaértünk a foci véget ért, mivel a projektor felmondta a szolgálatot, igy vetités se volt, legalábbis úgy tudtuk, végül a Rockwell szórakozóhelyen volt, ennek a végére értünk oda. Majd negyed öttöl közönségtalálkozó: itt se voltunk sokan. Megérkezett az EDDA is, beszámoltak az új album felvételével kapcsolatos dolgokról. Itt kezdődtek a jó dolgok. A zenekar mindegyik tagja mondott magáról, illetve az elmúlt időszakról valamit. Kicsi: „édesapám alkoholista volt. Én is az vagyok. Ezen a területen sikerült komoly „sikereket” elérnem, ahogy a muzsikálás területén is.” De hozzátette, hogy szombat este magukhoz képest alig ittak. :))))))) Illetve: "mi liberálisak vagyunk. Nem kell szeretni az EDDÁ-t. Aki szereti hallgassa és vegye meg a CD-t. Aki nem szereti, az ne hallgassa, de azért ő is vegye meg!" Ezeken kívűl szálltak ott a rock ’n roll poénok. Göme elkezdte sajnáltatni magát, hogy úgy tervezte, hogy ezen a hétvégén most pihenni fog, persze ebből nem lett semmi, mert alig aludt. Szegény. Attila a gyereknevelés rejtelmeibe avatott be minket, sőt elkezdte pedzegetni az új EDDA album-ot, mire Göme leállitotta, hogy ezt felejtse most el. Szóval jó hangulat volt, az új CD-t is megvettem, amit alá is írtak. :))))) Ezután folytattuk a srácokkal az alapozást, miközben meghallgattuk az egyik helyi, egyetemi rockbandát. Majd felmentünk a csarnokhoz. Ott azzal szembesültünk (s ez volt a második csalódás), hogy alig vannak. Azért jöttek a népek, de kevesen. Jó szándékkal azt mondhatom, hogy fél ház volt, de lehet, hogy még az se. Miért? Nem tudom. Lehet, hogy azért, mert előző nap is volt koncert, de azon se voltak sokan. Szóval akárhogy is van: Miskolcon az EDDÁ-nak ez, finoman szólva, nagy beégés volt. Azt hittem, hogy nagy népvándorlás lesz, s ehhez képest alig voltak. De a buli hatalmas volt, természetesen. Beálltunk a harmadik sorba. - Keselyű - Minden sarkon - Egek felé - Kínoz egy ének - Torony - Örökség - Csak bírd ki - Kirakatváros - A világ közepén - A mese - Háromszor (ezt a két számot el lehetett volna felejteni) - Lisztománia - Büszke sas - Vörös tigris - Ma még együtt - Totálbrutál - Álom - Kölyköd voltam (a koncert végén) - Hűtlen - EDDA-Blues - Isten az úton - Ha eltünnél - Éjszaka lánya - Ne tépj szét! - Én vagyok én… - Elmondom majd Ami nagyon nem tettszett: az a passziv közönség volt. Egy srác beszólása tetszett nagyon, hogy: kimegyek iszok egy konyakot, mert ezt a közönséget nem lehet józanul elviselni. :)))) S igaza volt, mindenki beállt az első sorba, de meg nem mozdultak volna, próbáltuk gerjeszteni a hangulat, de nulla eredménnyel. Általában azokkal a csajokkal volt gond, akik szabadidejük egy részét a discoban töltik, de most a Háromszor miatt eljöttek a koncertre… de persze nem vagyok rosszindulatú… :))))) Persze, mikor elkezdtem ugrálni, s rázni a hajam, akkor kioktattak, pedig egyáltalán nem zavartam őket, maximum hozzáért az előttem álló csaj vállához a hajam. Na és nagy cucc. Kibórító, volt a közönség. Nem pogózni kellett volna, de ne egy helyben álljanak már, ráadásul, az első sorban. A koncert után össze szedtük a cuccunkat, majd elindultunk gyalog az pályaudvarra. Mivel még nem állt benn a vonat, elkedztük hallgatni az új albumot. Hogy ez milyen lett arról majd az Albumkritikában fogok irni, de nekem nagyon bejön. Aztán beértünk 7 körül a Keletibe, ott azon csodálkoztunk, vajon miért, hogy mindenki fitt rajtunk kívűl…