Passzio Rock Club
25 éves az Edda - Petőfi Csarnok, 2005. december 9.
A 2005. év az Edda Műveknél az ünneplés jegyében telt, mivel 25 évvel ezelőtt 1980. április 29-én jelent meg az Edda első – azóta már legendássá vált – lemeze. A 2005-ös év azonban nem csupán a múltba tekintésről szólt, mivel megjelent a 27. album. A 2005-ös koncertsorozatnak a csúcspontja a Petőfi Csarnok volt. Ez a koncerthelyszín kiemelt szerepet játszik a zenekar életében. Legalább annyira fontos, mint a Budai Ifjúsági Park volt 1980 körül. Kicsit csodálkoztam előtte, hogy ezúttal nincs a korábbi kerek évfordulókhoz hasonló horderejű (1990. Kisstadion + Miskolc Sportcsarnok, 1995. Budapest Sportcsarnok, 2000. Kisstadion) nagy koncert. Az ok rendkívül egyszerű: szponzor, nagy kiadói háttér hiányában nagyon nagy merészség egy nagy Arénás koncertbe belefogni. És egy ilyen nagyszerű zenekarnak is megvannak a korlátai. Ezért lett egy koncert a Petőfi Csarnokban. Igyekeztek, hogy ez az este több legyen, mint egy a sok közül. Igaz kevesebb lett, mint egy gigantikus jubileumi koncert. A színpadra felrakott technika sem volt egy kiemelkedő. Jó fénytechnika, jó hangtechnika, extrák (pl: kivetítő) nélkül. De volt egy zenekar benne öt ember, akik a lehetőségekből kihozták a maximumot. A megjelenésükkel, lendületükkel életet vittek a színpadra és nagyszerű koncertet adtak. Erre a koncertre is rengeteget készültek, az idei koncertprogramot az utolsó hetekben tartott próbákon 8-10 dallal kiegészítették. Ennek az eredménye egy majdnem 3 órás, több mint 30 számos buli lett.
A koncertet Molnár Csaba konferálása fél nyolc után 5 perccel indította el.
A koncert első blokkja megadta a koncert alaphangját: „felidézzük az Edda 25 évét, de leginkább arra koncentrálunk, hogy a mai Edda mire képes”. Örömteli volt, hogy ebben a részben milyen szívesen veszik elő az 1986-ban megjelent hatodik album darabjait. A hatodik lemez volt az egy évvel korábban visszatért Edda első stúdió albuma, amikorra a dobos poszt kivételével egy stabil felállás alakult ki. Pár dallal később, de még a koncert elején felidéztük Kun Péter emlékét, akit több mint 12 éve vitt el egy közlekedési baleset. A zenekar és a rajongók mégis úgy érzik azóta is: Kunos itt van velük. Többen a szokásoknak megfelelően le szerettek volna térdelni, de erre a tömeg miatt nem volt hely. Ezután a Fohász következett, amit 1987-ben a Karácsonyra aktualizált szöveggel énekelt bakelit kislemezre Pataky Attila, majd a nagylemezen kicsit módosítva énekelt újra 1988. elején. Már az eső részben feltűnt, hogy Pataky Attila milyen keveset beszél. Többnyire konferálás nélkül, csak pár másodperces szünetek (amikor Göme átprogramozta a szintetizátorokat) után dübörgött, pörgött tovább a program. Ezen az estén Pataky Attila nem hosszú beszédekkel, hanem a zenével, a dalokkal üzent. Mégis a zenekar és a rajongók az első pillanattól fogva szoros kapcsolatban voltak. Mindegy volt, hogy az első sorban, vagy a terem végén állt valaki: a varázs alól nem vonhatta ki magát.
Majd a második blokkban jöttek egy huzamban a Táltos öröksége és az Isten az úton című lemezek leghúzósabb dalai. Csak pár pillanatnyi szünetet engedélyezett magának és a nézőknek a zenekar a lírai Elmondom majd hangjaival. Ezután tért vissza egy rövid időre az 1980-as hangulat egy fergeteges egyveleggel: a Keselyű, a Minden sarkon, az Egek felé, a Kínoz egy ének és a Torony. Ezen a dalok még 25 év után is nagyon jól szólnak, egyszerűen nem lehet megunni. Nagyon tetszett, ahogy a Kínoz egy ének vége a Toronyba átment és nagyon jó volt Göme szinti szólója. Kicsit sajnálom, hogy a régi dalokat a Torony kivételével szólókat kihagyva játszották, de ettől függetlenül a mai zenekar nagyon jól viszonyult ezekhez a dalokhoz: az alaphoz nem nyúltak hozzá, de a saját egyéniségüket mégis hozzátették. Szívesen meghallgatnám, hogy Steve mit tud kihozni a Minden sarkon, vagy az Egek felé szólójából. Igaz lehet, hogy Ő viszont az újabb idők dalaiban szeretné megmutatni mire képes. Néhányan hiányolták a régi felállású zenekart. Nekem egyáltalán nem hiányzott most a 2000-eshez hasonló nosztalgia koncert. A lényeg az este folyamán az volt, hogy a mai zenekar mutassa meg, hogy látják az eltelt 25 évet. Egyébként a régi társak közül a nézőtéren ott volt Zselencz László Zsöci, aki ezúttal nem lépett színpadra. Nem tudom tudatosan, vagy véletlenül alakult így, de miután megmutatták régen milyen zenét játszott az Edda, egy instrumentális blokkban (Szeretkezni minden mennyiségben, Dobszóló, Hajtóvadászat, Zongora szóló) a mai zenekar mutatkozott be.
És itt eszembe jutott néhány ellenérv Pataky Attilával szemben. Mármint, hogy nehéz hosszabb távon elviselni, rabszolgahajcsár stb… Itt végiggondoltam, hogy a mai tagok mióta dolgoznak együtt Pataky Attilával. Először is Gömöri Zsoltról egy pár mondatot. Ő már 20 éve tagja a zenekarnak, vagyis részese volt az Edda visszatérésének 1985-ben, de már korábban is játszott velük. Mégpedig 1982 végén a platinaturnén tagja volt a fúvóskórusnak. Gömöri Zsolt mestere a szintetizátoroknak, a Hammond orgonának és alapvetően ő határozza meg a mai Edda zenéjét. A régi Edda után kulcskérdés volt, hogy kinek a kezébe kerül a gitár. Alapi István 1987 végén csatlakozott az együtteshez, amikor Csillag Endre távozott. Majd 3 év után Steve külföldre ment 1991 elején és akkor jött Kun Péter. Úgy tűnt, hogy Steve egy lezárt fejezet az Edda történetében, de történ egy tragédia 1993-ban. A zenekar leállásának gondolata is felvetődött, végül a zenekar úgy döntött félre rakva a sértettséget, visszahívja Alapi Istvánt. A rajongók rögtön újra elfogadták, és 12 éve újra tagja a zenekarnak, vagyis összesen 15 évet töltött már el az Eddában. Alapi Istvánnal egyszerre távozott az akkori basszusgitáros is 1991-ben. A helyére akkor Kicska László érkezett, tehát neki is megvan már a 15 év. A „legfrissebb” tag Hetényi Zoltán, aki 1997 óta van az Eddában, tehát már ő is 8 éve az Eddában zenél. A klasszikus felállás pedig összesen 6 évig játszott együtt.
A koncert utolsó és egyúttal leghosszabb blokkjában részében pedig ismét előkerültek a zenekar több időszakának egy – egy része. Nagyon jó volt a Hűtlent hallani és énekelni, és az Álom is nagyon jól sikerült, pedig az előzetes tervek szerint nem is szerepelt volna. Számomra furcsa volt, hogy az Éjjel érkezemből csak a refrént játszották el. A befejezés pedig méltó volt az egész koncerthez: Nincs visszaút, Szellemvilág, majd az ötödik lemez napjainkban is játszott dalai az Ünnep, a Kör. Erre a koncertre ugyan nem készült extra díszlet, a de a Kör alatt jelent meg újra a célkereszt. Eszembe jutott a katonaságnál eltöltött év, a lőgyakorlatok, amikor unalomig ismételtették velünk: célpont a tábla alsó közepe. Utolsóként pedig ugyanúgy, mint legalább 20 éve szinte minden Edda koncerten a Kölyköd voltam és benne a bemutatás szerepelt. A koncert Steve szólójával és a Világ közepén hangjaival zárult.
Számomra egyetlen egy dolog volt a zavaró. Több esetben a szám befejezése után, a zenekar a közönség megénekeltetéséhez újra kezdte a refréntől. Ez két három dalnál még rendben lett volna, de legalább hétszer nyolcszor előfordult ez a hatásvadász eszköz. Ehelyett tényleg kerekebb és jobb lett volna a produkció, ha szerepel a műsorban az Elhagyom a várost és Zsöci is beszáll. Egy jubileumi koncert műsorába mindenképpen helye lett volna ennek a dalnak. Persze mindenki tudna mondani olyat, amit még szívesen hallott volna (pl: Elveszett illúziók, Büszke sas, Érzés). De a teljes Edda repertoár nagyjából háromszáz dal körül van, ami igazán bőséges ahhoz, hogy nagyszerű program álljon össze és ahhoz is, hogy a még hosszú programokból is ki kelljen hagyni fontos darabokat. De mindezekkel a kritikai észrevételekkel együtt is nagyszerű este volt! Mit hoz a jövő? Nyilván sok sok koncertet, lemezeket még egy jó darabig. Felvetődik a kérdés, hogy meddig lehet még színpadon az Edda. A Petőfi Csarnokban látott produkció alapján úgy érzem, hogy még nagyon hosszú ideig az Edda meghatározó lehet a magyar rockzene életében.
Edda Művek 2005. Pataky Attila – ének Gömöri Zsolt – billentyűsök, ének, vokál Alapi István – gitár, vokál Kicska László – basszusgitár, vokál Hetényi Zoltán - dobok Molnár Csaba – koncertmenedzser
A műsor: 1. Intro 2. Totálbrutál 3. Megfulladok 4. Elérlek egyszer 5. Velem kiáltsatok 6. Lelkünkből 7. Fohász 8. Táltos örökség 9. Kirakatváros 10. Csak bírd ki 11. Isten az úton 12. Elmondom majd 13. Ne tépj szét 14. A keselyű 15. Minden sarkon álltam már 16. Egek felé kiáltottam 17. Kínoz egy ének 18. A torony 19. Szeretkezni minden mennyiségben/Dobszóló/Hajtóvadászat 20. Billentyű szóló 21. Ma még együtt 22. Én vagyok én 23. Ha eltűntél 24. Csillagúton jöttem 25. A hűtlen 26. Éjjel érkezem (refrén) 27. Háromszor 28. Álom 29. Nincs visszaút 30. Szellemvilág 31. Ünnep 32. A kör 33. Kölyköd voltam 34. Zárás
|