Ildi : Keresztes Ildikó és a depresszió (2003/12) |
Keresztes Ildikó és a depresszió (2003/12)
2005.06.28. 00:25
Felvállalja a betegségét Keresztes Ildikó énekesnő. Úgy érzi, nincs mit szégyellnie. Ő a hajlamot örökölte nagynénjétől.
– Az első roham két éve tört rám, a nagylemez készítésekor. Bemagyaráztam magamnak, hogy nem felelek meg az elvárásaimnak. A stúdióban az első sor eléneklése után kivert a víz, a fülest leütöttem a fejemről, és üvöltöttem: nem tudom megcsinálni, mert tehetségtelen vagyok. Párom jött értem, mert nem tudtam beülni az autómba. A következő két napban három fellépésem volt, amikor már úgy tettek fel és vettek le a színpadról. Pécsi szereplésem után hazafelé elütöttem egy kutyát. Nagy állatbarát vagyok. Annyira megviselt a gázolás, hogy teljesen kiborultam. Ekkor felkerestem egy pszichiátert, akinek minden érzésemet részletesen elmondtam. Megállapította, hogy depresszióban szenvedek. Elmondta, hogy gyógyszeres kezeléssel lehet segíteni. Beszedtem az első adagot, jobban lettem.
Megcsináltam a lemezt, sikerélményem is volt. Az idén február környékén kezdtem újra úgy érezni, hogy nincs erőm. Alig bírtam járni, nem tudtam aludni éjszakánként, lefogytam. Értek stresszhelyzetek, megműtötték a kiskutyámat, eladtuk a házunkat a fejünk fölül, abban a reményben, hogy azonnal találunk jobbat. Már attól rettegtem, hogy elveszítem a munkámat, mert egy előadás után három napig csak feküdtem. A szobából a konyháig sem tudtam kimenni. Csak olaj volt a tűzre, amikor édesanyám azt mondta: fiatal vagy, sikeres; szedd össze magad! Újra elmentem szakemberhez, mert úgy láttam, a párom már beleőrül, hogy nem tud rajtam segíteni. A korombeli doktornő gyógyszereket írt föl, és terápiát javasolt. Eleinte úgy éreztem, hogy nem csinál velem semmit. Ő ült, hallgatott, én beszéltem. Több mint öt hét után kezdtem érezni, hogy gyógyulok. Addigra majdnem feladtam, mert kellemetlen mellékhatásokat észleltem. Párommal tizenhat éve vagyunk együtt, ez volt a legnagyobb trauma életünkben. Ő türelmesen végigcsinálta ezt az időszakot velem, úgy érzem, szobrot kéne neki emelni. A gyógyszer lecsökkentette a szexuális vágyamat, a páromnak maratonfutónak kellett lennie, míg elértem az öröm érzetéig. Szerencsére átmeneti állapot volt… Eltelt fél év, most kezdem fokozatosan elhagyni a gyógyszert – orvosi ellenőrzés mellett. Újra örülni tudok az élet örömeinek. Sikerült találnunk a fővárosban egy zöldövezeti lakást, új szólólemezemen dolgozom, és a soproni színházban játszom. Megfogadtam, hogy mostantól kezdve jobban odafigyelek magamra. Eljárok sportolni, és többet fogok pihenni.
|